Bevezetés:
Nagy érdeklődéssel fogtam bele ebbe a könyvbe, ugyanis már 2 éve vártam rá. Akkor olvastam el a Fekete fény könyvsorozat első részét a "Gömb" című regényt. Nekem akkor egy kellemes meglepetés volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog kötni. A Fekete fény egy magyar (!) disztópikus sorozat. Na, igen. Disztópikus regényből nehéz újat alkotni. Míg fantasynél kimeríthetetlen a tárház, addig a disztópiáknál vissza-vissza térnek ugyanazon sablonok, amiket a méltán híres klasszikusok lefektettek. Fantasy könyveknél lehet variálni a szörnyekkel, démonokkal, más világokkal, addig itt mindig hasonló a helyzet. Van egy elnyomó diktatúra, a vezetők és politikusok kétszínűek, van egy jelenség vagy szokás, ami nagyon fontos a rendszernek, a lakóknak azonban nehézségeket okoz, a főszereplő egy tinédzser, aki általában lány és nem találja a helyét a világban, hogy a hasonló problémákkal küzdő tini lányok tudjanak vele azonosulni. (Az utóbbit nagyon átláthatóan és gyengén oldotta meg a "Beavatott"). De a "Gömbnél" egészen más volt a helyzet. És, hogy milyen volt az "Odaát"? Lássuk!
Borító:
Puhafedeles. Borítóterv: Papp Beatrix. Élethű képet próbáltak készíteni, és nem lett rossz! Sőt, szerintem kifejezetten jó ránézni. A képen több jelenet van keverve. A dolgok kaotikusan vannak elszórva. Egy dolog van, ami zavaró: a gyerekek. A képen a tizenhárom éves Vik, és a tizennégy éves Ajla látható. Nos, ezek szerintem már elmúltak tizennyolc évesek, a kép alapján. Főleg Vik.
Világ:
A történet, a mi világunkban játszódik, azon belül Európában, azon belül Magyarország és Erdély környékén. A régi városnevek nincsenek meg, pedig szívesen olvastam volna. Nyilván az író, ismerős környékbe akarta vezetni az olvasót, de megakarta hagyni magának a lehetőséget, hogy akármilyen helyszínt létre tudjon hozni, anélkül, hogy ellentmondjon a földrajznak.
Az "ellenség" a Város. Kicsit csalódott voltam, hogy semmi konkrét neve nem volt. Ez szerintem furcsa, de túl tudtam lépni rajta :D. Akik a városban laknak, azoknak életük végéig törleszteniük kell a Városnak a hitelt. Akik pedig nem hajlandóak, azoknak el kell hagyniuk a Várost. A megoldás: kolóniák. A Városon kívül vannak, és nomád körülmények között élnek, nem kapnak a Várostól oktatást, orvosi ellátást, stb. Amit nagyon sajnáltam, hogy a gombászokon kívül nem ismertünk meg más kolóniákat. Szívesen láttam volna rivalizálást a Városon kívüli lakók között. Ami tetszett, hogy nem egy központi hatalom van, hanem városállamok. Ez számomra egy sokkal realistább világkép, mint az, hogy egy globális hatalom irányítja, az egész világot. Ami viszont nem tetszett, hogy nem láttuk őket, Csak a Várost és Protográdot, a riválisát. Meg annyit tudtunk, hogy Kína az egyik legbefolyásosabb hatalom és mi az ő hatókörükbe tartozunk. Az első részben sokat voltunk a Városban és ez nagyon tetszett. Sajnáltam, hogy ez nem így volt a második részben.
A Fekete fény világa, remek, de kidolgozatlan. Úgy érzem az alapötlet briliáns, de nem kezdett vele sokat az író. Ezt nagyon sajnálom, mert sok lehetőség volt benne.
Írói stílus:
Ez az író első ifjúsági könyvsorozata. Az író csak néha ejt el egy-egy káromkodást. Nem nagyon prűd, de félreértés ne essék, ez itt úgy érvényes mint ifjúsági regény. De nem viszi azt sem túlzásba. Nem önti a vért az olvasók nyakába, csak minimális van belőle. Nem használ nagyon hasonlatokat, és ez így jó. A tájleírás éppen annyira részletes, hogy az olvasó lássa hol is zajlódik a cselekmény. Jelentről jelenetre ugrál a könyv, ami megadja azt a tipikus, őrült utazás érzést. Az átfedések gyorsak, de ezzel sincs semmi baj, nekem nagyon tetszett. Minden a helyén van, semmi extra kirívó dolog, könnyed, szimpla és élvezetes a könyv olvasása, amit a jó nyelvezet is segít.
Történet:
Ahogy az Európai Unió felbomlása után az országok városállamokra esnek szét, úgy a tizenhárom éves Vik családja is kettészakad. Apja a háborús légkörben egy másik városállamhoz készül átállni, anyja titkos ügynök barátja, Rod pedig most a barátnőjét Ajlát próbálja behálózni. Vik sodródik az eseményekkel, úgy érzi, mindenki a feje fölött dönt, ráadásul-hiába fogadta közvetlen bizalmába-most mintha a rejtélyes Gömb is magára hagyta volna.
A Fekete fény második részében, Vik külső és belső utazása során feltárulnak a családi múlt titkai, új megvilágításba kerülnek a jelen eseményei, és olyasmi derül ki a Gömbről, amire Vikhez hasonlóan talán az olvasó sem számít.
Véleményem:
Az előző részben nagyon tetszett a Gömb körüli misztérium. Egy tárgy volt, ami nem nagyon illet a modern környezetbe. A sok sci-fi drón bombázó között egy nyílás nélküli nagy gömb, ami/aki csak egy embert enged be. Bent irányítható a világ az időjárás és mindig segít. De néha mintha, mégis cserbenhagyna. Bent máshogyan telik az idő. Nem lehet tudni, hogy valaki irányítja-e, vagy magától megy. Intelligens létforma vagy tényleg csak egy tárgy? Honnan származik? Barát vagy ellenség? Nos, most mindent megtudunk. De ezt majd, a spoileres kifejtőben. Csak annyi, hogy nagyon meglepett a Gömb eredete.
A történet szuper! Egyszerű, de izgalmas. Az előző részhez képest, sokkal pörgősebb. Fejezetről-fejezetre váltakoznak a helyszínek, a célok. Persze van néha egy-egy kicsi pihenő, de az se tart sokáig. Sőt! Néha ezek a "pihenők" alatt sem érezzük magunkat biztonságban. A könyv végig fenntartja a feszültséget, úgy, hogy a főszereplő kivételével senkiben sem tudunk teljesen bízni. Tetszett, hogy Vik úgy érzi, hogy a családja is, de ami a legfontosabb, a Gömb is cserben hagyja! A könyv fő konfliktusa, hogy Vik nem tud választani. Apja vagy Anyja? A saját városa vagy az "ellenség", akikhez az apja akar átállni. Barátnője vagy Család? Zseniális! Nem akar választani, de miét is akarna, ha mindkettő egyenlően fontos neki? A többi hasonló könyvvel szemben, globális problémák helyett személyes konfliktusokat beemel. És ez a mondat nem egyszerűen a szerelmi szálat takarja le, hanem a megélhetőséget, a múltat, a családot. Ez nem tűnhet nagy számnak, de a könyv így sokkal emberibb. A főszereplő narrál, de vannak levelek, amik által, más szempontból is látjuk az eseményeket.
Negatívumként hozom fel, hogy Vik túl sokat van egyedül. Ezt még fellehetett volna dobni, néhány belső monológgal. De ezt meglehetett volna oldani "közjátékokkal", vagy több levéllel, amivel más szálakat is kibonthatott volna az író (Vik barátnője:Ajla és családja, Vik apja).
A történet összegzésben, egy pörgős, izgalmas egy kicsit egysíkú, de könnyen olvasható, sztori.
Szereplők:
Vik:
Ő a főszereplő, az ő szemszögéből figyeljük az eseményeket. Vik, nem kifejezetten árnyalt karakter, de nem is kell annak lennie. Könnyen lehet vele azonosulni. Egy tizenhárom éves srác. Most kezd lázadni, nem szereti, ha gyerekként kezelik, vagy ha irányítják. Mindig bizonyítani akarja, hogy elég érett. Megkérdőjelezi szüleit, de bármit megtenne értük. Jót akar, de megvannak a saját céljai. Senkit nem akar elveszíteni és egy kicsit kanos. Igazából egy átlagos tizenhárom éves.
Ajla:
Ő sem igazán sokrétű szereplő, ami itt már egy kicsit zavaró. Ő Vik tizennégy éves barátnője. Óvatos, félős, mégis elszánt. Szereti Viket, de nem enged meg neki mindent. Kicsit maradi, ami elvileg ebben a világban újfajta gondolkodásmód.
Rod:
Az előző rész legrejtélyesebb szereplője. Nem tudtuk eldönteni, hogy ő most jó vagy gonosz? Viknek jót akar vagy rosszat? Mindenesetre se Vik, se az olvasó nem bízott benne. Ebben a részben teljesen új megvilágításba kerül. Ő már árnyaltabb, munkájából adódóan. De, hogy milyen ember az spoileres lenne.
Márk:
Vik apja. Az előző részben, nem sokat tudtunk meg róla, de most az egész múltja kitárulkozik előttünk. De van egy kis probléma: az ő személyisége sem túl kidolgozott. És itt már zavaró.
Nana:
Vik anyja. Pontosan ugyanaz a helyzet, mint Márknál. De mentségére szóljon, hogy keveset szerepel.
Minden más szereplő vagy nem fontos, vagy spoilerekkel járna, ha róluk írnék. Összességében a szereplők egy kicsit egyhangúak, de ez megbocsátható, mert főleg Vik szerepel, és nála ez normális. És a történet pedig pörög.
Hangulat:
A Fekete fény első részében nagyon működött a hangulat. A Várost a bőrön lehetett érezni. A hangulat nálam nagyon fontos, ugyanis ez az a tényező, ami által én is egy szereplőnek érzem magam. De most nem a Városban vannak, amire a cím is utal. A kérdés tehát adott: működött a Városon túli világ? Hát… Igen. Nem annyira, mint az előző részben, de azért működött. Egy helyet megjelölnék, ami kifejezetten jól ment nálam: a Hajlék. Ha olvastad, akkor érted mire gondolok.
Románc:
Szinte minden történetben van. És, hogy hogyan működik itt? Egész jól. Nem szeretem, ha túl van tolva, és ha a szerelmi szál, a történet elé helyeződik. Itt ilyen nincs. Vik és Ajla aranyos pár, bár egy kicsit sokat veszekednek hülyeségeken, ami leveszi a hangsúlyt a fontos konfliktusokról. Érdekes volt, hogy attól még, hogy szerelmesek, kicsit idegenek is egymásnak.
A szerelmi szál egész jól megvolt.
Mondanivaló:
A könyv fő mozgató rugója, hogy választani kell, ezt már kifejtettem. És, hogy amikor elveszik tőled, amit szeretsz, akkor kezd igazán hiányozni. Még tanulságnak mondanám, hogy az is megjelenik, hogy ne féljünk az ismeretlentől (Gömb). De nem ezeken van a hangsúly, hanem inkább a történeten, és a rejtélyeken. A következő rész spoileres, ha elakarod kerülni, akkor lapozz le az összefoglalóhoz!
Befejezés:
!SPOILER! A könyv végén ott állnak a főbb szereplők egy teremben, és az elnök, megakarja szerezni a Gömböt. Viket lelövik. Igen, a főszereplő meghal. Ez nem éppen megszokott, kifejezetten bátor lépés. Én nagyon meglepődtem. Vik kívülről látja a testét és megjelenik Bátyó, Vik nagybátyja, aki eltűnt évekkel ezelőtt és szintén Gömb utas volt. És kiderül mi is a Gömb. Én azt hitten, hogy egy U.F.O. de nem! Ugyanis létezik, egy úgynevezett Örök Most. És ez belőle egy "csepp". Akik Gömb utasok bekerülnek, az Örök Mostba és átélhetnek újra és újra minden momentumot. Szóval Vik élete végéig nézheti a Világmindenség jeleneteit. Azzal, hogy meghalt, átadta a Gömböt Ajlának. Az egész egy csata alatt történt, amit a Város és Protográd vívott. Az Epilógusból megtudhatjuk, hogy Protográd győzött, és a többi szereplőnek szép élete lett, és Ajla lett az új Gömb utas. Disztópiánál nehéz egyedi befejezést csinálni, ami mégis normális. Szerintem a kétkötetes Fekete fény sorozatnak sikerült. Annyira számítottam, hogy ledöntik a zsarnok hatalmat, és minden vidám stb, stb. Zágoni Balázs csavart egyet az egészen, és szerintem meglepett minden olvasót.
Összefoglalás:
Ez egy igazi kis gyöngyszem a disztópiák között, érdemes elolvasni mindkettő részét. A világ kidolgozása, hagy kívánni valót maga után, de ellensúlyozza az eszement történet. A karakterek kicsit sablonosak, de a románc és a hangulat finomsága jó. A mondanivalója nem túl mély, de nem is fontos, mégis egyedi. A befejezés katartikus élményt hagy maga után, amit izgalmas történet előz meg.
Én 10ből 7 pontot adok neki.
Elérhetőség: konyvtalpalo@gmail.com
Bevezetés: