Bevezetés:
Sziasztok! A mai könyvünk nem sorolható a hazánkban híres és népszerű könyvek közé. Én egy beszélgetés folyamán hallottam felőle először. Annyit tudtam, hogy hasonlít az Éhezők viadalához, csak az egész világ a harctér. A könyvben persze jóval több rejlik, de nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Rögtön utána is néztem, és csak antikváriumban találtam meg, szóval, ha érdekel, akkor ne várj sokat, csapj le az utolsó darabokra, ha magyarul akarod olvasni. De a könyv tényleg jó, vagy semmi extra? Nézzük!
Borító:
Te jó ég. TE JÓ ÉG! Mi ez a borító? :D Ez egyben minimalista, egyben nagyon giccses. Középen egy ezüst embléma, karcolt feliratok. De ez a szín… EZ A SZÍN! Amikor a napon olvastam, kisütötte a szemem. Ennek olyan fénylő arany színe van, hogy vonzza a szemet. Nagyon meta. És a könyvet is nagyon metának szánta az író. De előreszaladtam. Mindenesetre ez egy nagyon komoly borító. Nekem tetszik.
Világ:
Nem fogok spoilerezni. Mert ezek az infók semmilyen csavarhoz nem kötődnek és a könyv elején kiderülnek. Nekünk. A szereplők tudják. Na, jó nem pofázom tovább. A történet a mi Földünkön játszódik. Valójában a bolygónkat és minket, az "Égiek" teremtettek. Minden vallás valójában erre épül. Amikor ezek az istenek megalkották az embereket, kijelölték a tizenkét legősibb vérvonalat, hogy egyszer majd egy leszármazott képviselje a vonalat a Végjáték keretein belül. De mi is az a Végjáték? Amint az Égiek úgy gondolják, hogy az emberiség már nem érdemli meg az életet, akkor jelzéssel elkezdődik a játék. A tizenkét vérvonal játékosának részt kell venniük a Toborzáson. Ezek után kezdődik a játék, ami szerte a világon folyik. Ha valaki győz, akkor az összes többi meghal, szóval nem bújhatsz ki az egész alól. Nem mondom el, mi a győztes nyereménye, de lehet, hogy magadtól is rájöttél, de ezt nem lövöm le. Igen, erről beszéltem. Ez a könyv nagyon meta. Istenek jeleznek, hogy tizenkét ősi vérvonalból származó, 12 év fölötti, 20 év alatti gyerek küzdjön meg a bolygóért. 500+ oldalon keresztül. És ez az első rész. A borító meg arany. Érted már? Ez egy nagyon nagyspektrumú, epikus világ és történet. Igen, nagyvonalakban le is írtam a történetet, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy értsd a világot.
Írói stílus:
Nah igen. Kezdjük az alapvetőknél. A narráció E/3, jelen idő. És itt jön a kérdés. Egy szereplő körül forog a történet? Vagy egy kis szövetség áll a központban? Nem. Egyik sem. 12 főszereplő. 12 történet szál. Ezt egyáltalán meglehet élvezhetően csinálni? Nos… igen. Bőven nem tökéletes. De előbb. Hogyan ír James Frey? Nem lehet róla sok érdekeset elmondani. Csak látjuk féktelen tempóval magunk előtt az eseményeket, és a gondolatokat. De azt sem a szereplő szemszögéből, csak kívülről. Ez automatikusan azt eredményezi, hogy a mesélés igencsak száraz. Ennek egyedül az menti meg a seggét, hogy a történet pörög. És, hogy hogyan oldotta meg az író, hogy nem nagyon zavaró, a 12 történetszál? Egyszerű. A fejezetek, egytől-egyig nagyon rövidek. Néha csak egy oldal. Aztán persze össze lett vonva néhány karakter, és lettek szövetségek, foglyok, harcok. Én mindig is annak a híve vagyok, hogy a több történetszálakkal óvatosan. Pláne a több főszereplővel. Akiknek száma tizenkettő. Persze ez az egész attól függetlenül, hogy egész jól meg lett oldva, mind a történet és mind a karakterek rovására ment.
Az író se nem fél a vértől se a káromkodástól se az erotikus jelenetektől!
Történet:
Fülszöveg:
Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai. Évezredekkel ezelőtt választották ki őket. Életük minden egyes napján erre a napra készültek. Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak. Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk. A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály.
Véleményem:
Kezdjük a fülszöveggel, ami szokás szerint nagyon meta. Mindent átfoglaló, sejtelmes. Nem írt kb semmi konkrétat. De milyen a történet? Kezdjük azzal, ami jó. Olvastatja magát. Nehéz letenni. Mindig történik valami, amire kíváncsi vagy, és csak olvasod tovább. Izgalmas, érdekel, hogy a szövetségek hogyan alakulnak és, hogy ki hogyan halad. Ez nagyszerűen van megcsinálva. Az alap sztori is érdekelt, mert tényleg érdekes. A karakterek nézőpontjai érdekelnek, mert biztos találsz valakit, akinek szurkolni fogsz. De mi az, ami nem volt jó? Nos, mindenki kap a fejébe egy rejtvényt, amit meg kell fejteni. A szereplők nagy részében azt se tudjuk meg, hogy mi volt a kód, vagy, hogy hogyan fejtették meg. Hiába van bizonygatva, hogy ezek mekkora zsenik, ha ezt semmilyen cselekedetük nem támasztja alá. A második rossz dolog. Azt hittem, hogy többet fognak nyomozni. Arra számítottam, hogy hatalmas mind fightok lesznek a karakterek között. Rengetegszer hallottuk, hogy ezek milyen rohadt okos nyomozók, akiket kiskoruk óta erre képeztek ki. Hogy minden információt megszereznek, akárkitől, manipulátorok, matek zsenik. De ezt csak halljuk. Nincsenek ilyen cselekedetek. Ha valaki géniuszokról akar mesélni, annak nagyon le kell bontania ízekre a történetet előre, majd újra összerakni. Hogy az okos karakterek cselekedeteit úgy találjuk ki, hogy mi már előre mindent tudunk. Itt szó sincs ilyenekről. Csak üldözések, menekülések, vérengzések, harcok. Ezek is kellenek. Csak a könyv több mint 500 oldal. Ha okos szereplőket nézek, akkor hülyének akarom érezni magam. És a fejemhez kapni, hogy ez mekkora egy zseni (Death Note nevű manga (képregény) és anime (sorozat)). Harmadiknak pedig. Rengeteg szál nagyon elvolt hanyagolva. Én inkább hagytam volna azokat a francba (Aisling, Hilal, Alice). Röviden a történet izgalmas, de egy elég felszínes és sok helyen csalódás.
Szereplők:
Sarah Alopay: Az egyik legfontosabb szereplő. Erős, szép, okos. Semmi extra. Talán a legérdekesebb benne, hogy nem akarja elengedni a Végjáték előtti életét. Ez néha konfliktus forrás.
Jago Tlaloc: A másik legfontosabb szereplő. Kicsit arrogáns, erős vicces. Jó fej, megértő, de rosszfiús.
Aisling Kopp: Na, őszintén ez ki a franc volt :D Semmire nem emlékszem belőle. Ja sniperes.
Hilal ibn Isa al-Salt: Na, belőle tényleg nem emlékszem semmire ¯\_(ツ)_/¯
Makkabi Adláj: Neki volt szerepe. Erős, komoly, nagy és izmos. Róla kb ennyi. De legalább többet szerepel.
Bajcsakán: Ő egy gonosz kisfiú, aki hidegvérrel megöli vagy megkínozza az ellenfeleit. A legutálatosabb szereplő.
An Liu: Fontos szereplő. Egy tikkelő, beteg, szadista hacker. Nem szimpatikus. A múltja tragikus. ROHADT IDEGESÍTŐ, HOGY AZ ÍRÓ, AHÁNYSZOR AN PISLOG, AZT LEÍRJA!
Sari Csopra: A legnormálisabb és legkedvelhetőbb szereplő. Ő egy anyuka, aki kedves. Nem nagy személyiség, de cselekedetei szimpatikusak.
Markusz Loxiász Megalosz: Nos, neki nem sok szerep jut, de fellengzős és keménykedő…
Kala Mozami: Ő egy kemény lány, aki nem túl okos (nem is hülye), viszonylag erős és kegyetlen
Alice Ulapala: Róla sem emlékszem semmire (az a baj, hogy rengeteg jelentéktelen lány szereplő van, akik nekem egybe folynak). Csak annyi van meg, hogy ugyanaz a neve, mint Sari lányának.
Csijokó Takeda: Végre egy fontos szereplő! Ő egy elszánt, kemény, akármire képes, nagy részben becsületes, néma lány. Ő egy kulcsszereplő.
Christopher Vanderkamp: Sarah volt barátja. Gyakran idegeítő.
Összefoglalva, ez van akkor, ha egyszerre 12+ (!) főszereplő van. Akiknek nagy részének nincs értelme, és kizárólagos említés helyett, erőltetik. Baromi idegesítő.
Hangulat:
A könyv ebben se nem rossz, se nem jó. Bár tudom, ez a szegmens szubjektív, de nekem mégsem volt meg az az érzés, ami egy atmoszférába ránt. Talán egyedül An lakása, aminek érdekes hangulata volt, de nem éreztem az igazinak.
Románc:
Na, igen tizenkettő+ főszereplő esetén számítani lehet arra, hogy nemcsak egy szerelmi szál olvasható. A könyvben van egy szerelmi háromszög, amikért nem szoktam rajongani. Például a legnépszerűbb szerelmi háromszög, Katniss, Gale, és Peeta, nekem egyáltalán nem a szívem csücske. Mondjuk, lehet, azért mert Katniss engem egy idő után rohadtul idegesített, Gale nem volt túl szimpi, Peeta pedig egy teljesen jellegtelen szereplő. (És nem, nem utálom az Éhezők Viadalát, sőt az első könyv nagyon tetszett. A másik kettővel már vannak bajaim, de az talán majd egy másik poszt témája) De visszatérve az Endgamre, itt nagyon is jól működik ez a szerelmi háromszög. Nem mondhatok semmit, hogy ne spoilerezzek, de azért egy-két dolgot megemlítek, karakter nevek említése nélkül. A trióból, a két fiú érdekes, ahogyan egymásnak feszül. Mindkettőjük motivációja megérthető. Válassz egyet, akinek szurkolsz! És kettejük múltja jól meghatározza viselkedésüket és egymással való konfliktusukat. (Nem csak annyi a különbség, hogy az egyik pék a másik meg vadász.) A lány is tökéletesen megérthető. Na de van nekünk még egy szál, akiknek nevét szintén nem mondom el. Ez a kapcsolat is érdekes volt. Az egymás kihasználása, és szeretése. A fiú egészségügyi állapota, amely a lánytól függött. Mind nyálasnak hangzik pedig nem az. Szóval e téren jeleskedik az Endgame.
Mondanivaló:
Húú :D Mondhatnám azt, hogy ennek a hentelős könyvnek az a mondanivalója, hogy légy erős, szövetkezz, használd az eszed és hiába meg kell ölnöd az illetőt, akkor is tárd fel nekik a gyenge pontjaid és kezeld a barátodként, mert ő is csak egy ember, akivel ugyanaz a kedvenc filmetek, ugyanúgy nevettek azon, ugyanaz a kedvenc kajátok. De egyértelmű, hogy ez a könyv nem ezért íródott, ami abszolút nem baj. Sznobizmusnak gondolom, ha valaki azt mondja, hogy egy könyv/film/sorozat vagy történetnek csak akkor van értelme, ha van mondanivalója. Sőt én azt mondom, hogy még történetnek sem kell lennie! Még történet nélkül is lehet valami érték, és művészi alkotás. Ez a könyv nem nyújt senkinek mély gondolatokat. Ez egy egyszerű és felszínes olvasásra való könyv. Ami szórakoztat és érdekel.
Befejezés:
!SPOILER! Gyorsan összefoglalom. Helyszín: Stonehenge. Jelen lévő szereplők közül az igazán fontosak vannak itt. Sarah, Jago, Chirtopher és Csijokó, An páros. An túsznak használja Christophert. (Felrobbantja ha Sarah nem engedi át a Föld kulcsához) És akkor jön a klisé. Christopher mondja Sarahnak, hogy ölje meg, mert fel kell áldozni magát a cél érdekében. Láttuk ezerszer. De ilyenkor ugye az van, hogy a hős: "nem tehetem!". De itt esett le az állam. Sarah fejbe lövi Christophert, a szerelmét :D Megteszi, amit kér a cél érdekében. Ilyet is ritkán láthatunk. Az író ilyenkor általában kihúzza seggét annak, aki bajban van. Ez a fordulat nagyon tetszett. Meg a folytatásban nem hallgatjuk Christopher picsogását. Na de nyugi Csijokó és An is meghal. Sarah megszerzi a Föld kulcsát, öröm stb. Epic befejezés az első résznek. Csak egy baj maradt. Csijokót és Ant úgy ahogyan ki lett fejtve, erre meghaltak. Na, most mi lesz? Többet szerepel majd Sari? Az jó lenne. Vagy a sok noname jellegtelen karakternek lesz több szerepe. Ez a valószínűbb. Hát… kíváncsian várom.
Összefoglalás:
!ITT VÉGE A SPOILERNEK! Érdemes elolvasni? El. De ne várj tőle, sokat mert csalódni fogsz, akárcsak én. H úgy állsz neki, hogy most olvasol, egy könyvet ahol erős fiatalok gyilkolják egymást, akkor azt kapod. Sok idegesítő dolog van benne, és karakterek borzalmasan semmilyenek és sokan vannak. De ezek mellett ez egy SZÓRAKOZTATÓ könyv. És őszintén én hamar befaltam, mert könnyű olvasni. Meta, egyszerű és sok esetben kitűnő. Olvassátok el! De ezek ellenére nem felejtem el a hibáit.
Jó indulattal 10ből 6 pont :)
Elérhetőség:
Instagram: @konyvtalpalo
Gmail: konyvtalpalo@gmail.com
